A 61. koszorú
1956. októberének 62. évfordulójáról koszorúzással emlékeztek meg a gráci magyar közösségek. A piros-fehér-zöld koszorút 2018. október 22-én helyezték el a gráci dóm északi falán található hősi halottak emléktáblájánál. Az ünnepet Kovács Dénes, a MEÖK elnöke és a GME elnökhelyettese nyitotta meg, majd Ugri Mihály a Magyar Katolikus Közösség volt világi vezetője elevenítette fel október 23-a eseményeit. Rövid beszédében hangsúlyozta a megemlékezés fontosságát, 56´ történéseinek halhatatlanságát, amit az immáron hatvanegyedszer elhelyezett ünnepi koszorú is jelképez. A gyertyagyújtást követően Dr. Wagner Szilárd, az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet lelkészének megemlékező gondolatait Szeitl Zita, lektor tolmácsolásában hallhatta a magyar közösség a következőképpen:
Tisztelt Emlékezők, tisztelt Ünneplők!
Az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc évfordulóján, október 23-ára emlékezve saját perspektívánkból elsősorban egykori és ma élő evangélikus hittestvéreink sorsa foglalkoztat bennünket. Hiszen ezt felidézve - mint cseppben a tenger - a magyarság, s köztük különösen a menekültek mindennapjai rajzolódnak ki előttünk. Öröm, amikor a befogadás ajándéka keresztyén embertől keresztyén emberig természetes következménye lesz a felismert szükségnek, és általa nemcsak az egyházi berkeken belül, hanem társadalmi szinten is nyilvánvalóvá válik annak kiemelt helye a keresztyén értékrendben.
Hallgassunk meg egy részletet az ausztriai protestáns egyházak leveléből „AZ EVANGÉLIKUS ÉS REFORMÁTUS MAGYAR MENEKÜLTEKHEZ“ címmel!
„Kedves Testvéreink!
A Hazát koldusként elhagyni keserves dolog. Előttetek már a menekültek millióinak jutott ez a sors osztályrészül. Most nektek is meg kellett ezt tapasztalnotok és az megrázó körülmények között történt. Ezért fordul hozzátok és tragikus sorsú hazátok felé az osztrák nép minden együttérzése, szeretete és segítőkészsége. Segíteni akarunk rajtatok, amennyiben ez módunkban áll.
Az ausztriai evangélikus és református egyház különös melegséggel köszönti a magyarországi hittestvéreket. […] Isten szörnyű mélységeken keresztül vezet titeket. A sötétség völgyében hagy vándorolni. (Zsolt 23) […] Tartsatok ki a megpróbáltatás idején és legyetek bizonyosak, hogy Isten azoknak, akik mindhalálig hűségesek maradnak, az élet koronáját adja (Jel 2,10.)
Mi, ausztriai evangélikusok és reformátusok imádságunkkal mögöttetek állunk.
Otthonaink és házaink nyitva állnak előttetek. Mivel magunk is oly sok irgalmasságot tapasztaltunk, nem akarunk megfáradni a segítésben.[…]”
Bécs, 1956. november 17.
Fontos látnunk, hogy nem csupán néhány száz, hanem összességében 200.000 olyan magyar emberről volt szó, akik úgy döntöttek, hogy a feszült és kiszámíthatatlan politikai helyzetben elhagyják hazájukat, abban bízva, hogy lesznek olyanok, akik e nehézségeket átérezve befogadják őket, vagy megtalálják megsegítésük lehetőségét. Miközben a forradalmárok bátorsága, a forradalom leverése és az 1956 után következő hosszú és nehéz évtizedek ellenére sokféle összefüggésben máig ható és erőt adó minden jó ügyért harcoló számára; a menekültek élete mindennél jobban példázza a keresztyén ember hitvallásának igazságát, hogy az embernek leginkább szeretetre és irgalomra van szüksége a szorult helyzetekben. Bár nehéz, és talán helytelen is volna egy egészen más történelmi helyzettel párhuzamba állítani mai életünket, az azonban semmiképpen sem vitás, hogy mi, akik ma Ausztriában emlékezünk a forradalom hőseire, eseményeire és következményeire, valamilyen formában részesei voltunk a befogadás és segítőkészség megnyilvánulásainak. Ez jelöli ki tetteink irányát egy olyan világ felé, amelyben a szolidaritás, a szabadság és a keresztyéni szeretet érvényesítésének szándékát nem véráldozat, hanem hazafias és keresztyén elkötelezettség viszi sikerre.
Istentől áldott emlékezést, szép ünnepet kívánok mindenkinek!
Wagner Szilárd, az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet lelkésze
A megemlékezést a magyar nemzeti Himnusz zárta. Az ünneplő közösség megtiszteltetésnek vette, hogy a gráci dóm plébánosa, Dr. Heinrich Schnuderl jelenlétével erősítette a 61. koszorúzást és örömmel tett eleget meghívásának.
Szeitl Zita