Gyülekezeti kirándulás hívószóra

Idén a gráci magyar evangélikus gyülekezet nyári utolsó istentiszteletére a Fuchs-Kirchében került sor, amely a Thali tótól nem messze található. A templom épülete már önmagában egy különlegesen színes és formavilágát tekintve nem mindennapi látványt nyújt az ide érkező hívek számára, amely Ernst Fuchs professzor egyedi stílusának köszönhető. Ez alkalommal az istentiszteletet Szeitl Zita az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet lektora, Johann Sebastian Bach orgonaművével nyitotta meg, amely dallamát és az épület stílusát tekintve különlegesen vidám hangulatban köszöntötte az oda érkező gyülekezet tagjait. Az istentisztelet vezérfonala Isten hívó szava köré épült, Lukács evangéliumának 14. fejezetének 15-től 24.-ig versét alapul véve.   

Ebben a példabeszédben Jézus azokról beszél, akik túl könnyedén vesznek egy meghívást, és közömbös viselkedésük miatt elveszítik jogukat, hogy az asztalhoz ülhessenek és másokat hívnak meg helyettük. Ebben a történetben a házigazda jellemző módon először barátait és rokonait hívta meg (12. vers), mielőtt a szegényekhez és a bénákhoz fordult volna. De a vendégek annyira tapintatlanok és gondatlanok voltak, hogy nem értesítették a házigazdát tervük megváltozásáról, nem vették komolyan vendégszeretetét. Az üdvösség lakomájára szóló meghívást nem szabad félvállról venni. Jézus arra utal, hogy az asztalnál ülők közül néhányan nem mérik fel a helyzet sürgősségét. A házigazda gyorsan elküldi szolgáját, hogy megtöltse az üres helyeket. Isten vágya, hogy annyian vegyenek részt a messiási lakomán, amennyire csak lehetséges. Az utolsó kijelentés (24. vers) a farizeus házában összegyűlteknek szól. Ha túlságosan biztosra veszitek, hogy Isten országában asztalhoz ülhettek (15. vers) akkor esetleg nem látjátok meg annak sürgető lehetőségét, hogy hívására válaszként az általa mutatott jót megtegyétek.

Ezen tanításra hivatkozva Wagner Szilárd az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet lelkésze először a gyülekezet gyermek tagjait invítálta magához egy kis beszélgetésre “Engedjétek hozzám  jönni a kisgyermekeket” krisztusi hívószóval Máté evangéliuma 10. fejezetének 13-16. verseit idézve. Gyülekezetünk lelkésze a gyerekekkel azt a mindennapokban is felmerülő problémakört boncolgatta, hogy mit válaszolnának egy olyan meghívásra, amelyre nem szívesen mennének el, ezáltal szemléltetve nekik az Isteni hívószóra érkező felnőttkori kifogásokat. Az istentisztelet további részében a hívószó sokszínűségéről esett szó, melynek célja egy nyitott, színes közösség létrehozása, amelynek tagjaiban egy a közös: Isten meghívása. Ezen példát jól szemléltette az istentiszteleten megjelent hívők összetétele is, tekintve, hogy az evangélikusok mellett katolikus testvéreink is részt vettek rajta. Ezen felül maga a templom is szimbolizálta a példázat mondanivalóját, hiszen különleges színvilágával már önmagában hivogatja a híveket. Szó esett még arról is, hogy az isteni hívó szó rajtunk embereken keresztül éri el a célját, hiszen mi magunk tudjuk az isteni közösséget színesíteni és mindegyikünk életében megtalálhatóak azok a példabeszédek, amelyekre ha visszagondolunk tudjuk, hogy abban a pillanatban Isten magához hívott bennünket és hív azóta is, amikor havonta egyszer közösen részt tudunk venni a magyar nyelvű istentiszteletünkön.

Az istentiszteletet követően a szinte már hagyománnyá vált kirándulás keretében a résztvevők együttesen, kötetlen beszélgetés kíséretében körbesétálták a Thali tavat, amelyhez nagyszerű alapot nyújtott a kellemes nyári időjárás és a gyülekezet tagjainak oldott hangulata, valamint a mindig és mindenkire kiterjedő figyelme és érdeklődő jellege. A természetben töltött perceket követően jól esett a mozgás után együtt megebédelni és az ebédet megelőzően együtt imádkozni közvetlen kilátással a Thali tóra.  A közös étkezésnek – visszautalva az aznapi példabeszédre – egyébként is különös jelentősége van, hiszen egy közös “lakomán” az emberek nem csak egyazon táplálékból részesülnek, hanem osztoznak egymás terveiben, vágyaiban és törekvéseiben is. 

Végezetül szeretném megköszönni a szervezést Wagner Szilárd lelkésznek és Szeitl Zita lektornak, akik ismét lehetővé tették, hogy újra együtt imádkozhassunk és egy újabb tanítással gazdagodhassunk., illetve a gyülekezet tagjainak is, akik a példázatban hallottakkal ellentétben a meghívást nem vették félvállról.

dr. Petrikovics Orsolya