Istennel nehéz időkön át…

Gondolatok az egyházi év üzenetéhez

Hónapok óta nehéz időket élünk, napról-napra tele kihívásokkal, megpróbáltatásokkal. Így van ez az új egyházi évben is, amely advent 1. vasárnapján vette kezdetét. Új sorozatunkban, amelynek címe „Istennel nehéz időkön át… - Gondolatok az egyházi év üzenetéhez“, Wagner Szilárd lelkész hétről-hétre rövid szövegekkel és egy-egy képpel kísér el bennünket adventtől az egyházi év végéig. Örülünk, ha a gondolatok továbbgondolásra késztetnek, elgondolkodtatnak és érzékeltetik velünk Isten jelenlétét az életünkben. Olvasásukhoz sok örömet kívánunk!

 Advent 3. hete

ELőKÉSZÍTÉS

Ézsaiás próféta könyve 40,3.10.

„Építsetek utat a pusztában az Úrnak! […] az Úr jön hatalommal…”

Ismerjük a kérdést: Mi a legfontosabb a életben? Ahol felteszik, ott a válaszok általában nagyon különböznek egymástól. A leggyakoribbak talán ezek szoktak lenni: egészség, pénz, hit, boldogság, család, boldogulás. Bármelyiket is választjuk a magunk számára fontos, vagy akár legfontosabb értéknek, a témával együtt jár egyfajta aggodalom is. Mi lesz, ha nem érjük el a kívánt célt, és mégsem leszünk gazdagok, igazán boldogok, nem valósulnak meg a családdal kapcsolatos elképzeléseink vagy tartósan veszélybe kerül az egészségünk? Ahogyan egyre több élettapasztalatot szerzünk, egyre több ilyen szomorú példát is látunk magunk körül.

Vannak olyanok is, akik úgy látják, hogy a hatalom az, ami az ember biztonságát adja. Hiszen ott, ahol hatalom és befolyás koncentrálódik, ott előbb-utóbb megjelenik a jólét, a társadalmi státusz és egyfajta boldogság is. Az elmúlt egy-két év azt is megmutatta, hogy a gazdasági és politikai hatalom egyaránt lehet törékeny és múlandó, de sokak életét kényszerrel, azaz akaratuk ellenére hatékonyan megváltoztató is. Ezekből a tapasztalatokból pedig egyenesen következik a kérdés, hogy kinek érdemes egyáltalán hatalmat adni.

Ézsaiás próféta sajátos módon válaszolja meg ezt a kérdést. Nem azon gondolkodik, hogy kinek kellene hatalmat adni annak érdekében, hogy az minél inkább szolgálja a világ és a benne élők érdekét. Ehelyett arra mutat, akinek nem szükséges hatalmat juttatni, mert neki hatalma VAN: magára Istenre. Az első karácsonyon a földre érkezett Jézus Krisztus ennek a hatalomnak a birtokosa és gyakorlója. Tetteinek és egész földi életének bámulatos hatása éppen abban rejlett, hogy az emberek nem is jutottak el addig, hogy megkérdőjelezzék, hiszen közvetlen részesei lehettek Isten közvetlen jelenlétének.

Advent harmadik hete az útkészítés feladatát adja nekünk. Természetes, hogy örülünk Isten jelenlétének és jeleinek magunk körül, és megemlékezünk az előttünk járt útkészítőkről: pl. Keresztelő Jánosról vagy éppen szüleinkről, nagyszüleinkről, akik Isten első követei voltak az életünkben. Emellett azonban arra is figyelhetünk, azért is imádkozhatunk, hogy a Megváltó, életünknek értelmet adó Isten jelenlétét az idei karácsonyon se kelljen majd nélkülöznünk. Ez a hét arra hívja fel a figyelmet, hogy útkészítés és Isten jelenléte nélkül a mi karácsonyunk sem lehet teljes. Lehet „kellemes“, esetleg boldog is, de nem lehet áldott…

Wagner Szilárd