Istennel nehéz időkön át…

Gondolatok az egyházi év üzenetéhez

Hónapok óta nehéz időket élünk, napról-napra tele kihívásokkal, megpróbáltatásokkal. Így van ez az új egyházi évben is, amely advent 1. vasárnapján vette kezdetét. Új sorozatunkban, amelynek címe „Istennel nehéz időkön át… - Gondolatok az egyházi év üzenetéhez“, Wagner Szilárd lelkész hétről-hétre rövid szövegekkel és egy-egy képpel kísér el bennünket adventtől az egyházi év végéig. Örülünk, ha a gondolatok továbbgondolásra késztetnek, elgondolkodtatnak és érzékeltetik velünk Isten jelenlétét az életünkben. Olvasásukhoz sok örömet kívánunk!

 A böjtöt megelőző 3. vasárnap hete

Hathatós támogatás

Dániel próféta könyve 9,18.

„Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket.”

Gyakran szólal meg az a vád a kereszténységgel és az egyházzal kapcsolatban, hogy nem veszi elég komolyan az embernek azt a képességét, hogy változtasson a személyes életén és az őt körülvevő világon. Akik ezt megfogalmazzák, Istent – és földi küldötteit is – valamiféle gyámként képzelik el, aki nem hagyja érvényesülni az embert és elvégez helyette mindent vagy nem tesz semmit. Isten gyermekeire ezért sokan úgy tekintenek, mint akik elnyomottként élnek saját világukban.

Ha ezt a jelenséget a másik oldaláról nézzük, akkor azt is tapasztalhatjuk, hogy a hívő emberek közösségében bizony ritkábban hangzik el az elismerés szava, amely a rutinszerű köszönetnyilvánítás helyett egy valódi, és valóban elismert teljesítménynek szól. Attól félünk talán, hogy ezzel kisebbítenénk  Isten munkálkodásának jelentőségét az emberek között vagy elhomályosítanánk azt.

A Dániel prófétától idézett mondat megmutatja nekünk, hogy mindkét hozzáállás hamis. Egyáltalán nem arról van szó, hogy ne tartanánk képesnek magunkat vagy másokat a jó cselekvésére, vagy elfelejtenénk Istent miközben elvégezzük e fontos feladatainkat. Tudjuk viszont, hogy a sikernek, a nagy tetteknek ára van, és a hosszú, töretlen koncentráció közben sokan kiesnek a látómezőnkből, akiknek pedig ott lenne a helyük. Ezért nem elsősorban a tetteink biztosítják életünk kiegyensúlyozottságát és boldogságát, hanem az, hogy ezek bele tudjanak illeszkedni a sok egyéb, nem kevésbé fontos életesemény közé. Ezt az egyensúlyt megtalálni nagyon nehéz, de Isten a neki mondott imádság nyomán megkönyörülhet rajtunk, és megmutathatja az oda vezető utat.

Wagner Szilárd