Istennel nehéz időkön át

Gondolatok az egyházi év üzenetéhez

Hónapok óta nehéz időket élünk, napról-napra tele kihívásokkal, megpróbáltatásokkal. Így van ez az új egyházi évben is, amely az elmúlt vasárnapon vette kezdetét. Új sorozatunkban, amelynek címe „Istennel nehéz időkön át… - Gondolatok az egyházi év üzenetéhez“, Wagner Szilárd lelkész hétről-hétre rövid szövegekkel és egy-egy képpel kísér el bennünket adventtől az egyházi év végéig. Örülünk, ha a gondolatok továbbgondolásra késztetnek, elgondolkodtatnak és érzékeltetik velünk Isten jelenlétét az életünkben. Olvasásukhoz sok örömet kívánunk!

Advent 1. hete

ÚJRAKEZDÉS

Zakariás próféta könyve 9,9.

Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas. 

Gyakori jelenség, hogy miközben azt mondjuk: „Újat kezdünk!“, valójában továbbra is úgy élünk mint azelőtt. Semmi sem változik. Az elhatározás könnyebb mint a terv véghezvitele. Lényegében már akkor belebukunk a terveink megvalósításába, amikor még el sem kezdtük azt. Számtalan ilyen helyzetben volt már részünk és ilyenkor azt gondoltuk, hogy a terv volt rossz, vagy nincsenek meg a szükséges külső feltételek, esetleg belőlünk hiányzik a megvalósításhoz szükséges szorgalom. A legnagyobb kihívást azonban az jelenti, hogy az újrakezdés lehetőségét nem elég mérlegelni, hanem abban hinni is kell.

Az is igaz persze, hogy amikor újat kezdünk, ismeretlen területre lépünk. Minél radikálisabb a kényszer vagy az elhatározás, annál nagyobb a kihívás, és annál több a bizonytalanság is. Új életszakaszba, új emberi kapcsolatokba vagy új életkörülmények közé érkezni szakítást jelent a megszokottal, a beválttal, a természetessel…

Előfordul, hogy a változtatással kapcsolatos döntést nem is mi hoztuk meg, mert elhagytak, elbocsátottak, kiútáltak, kizártak vagy ellehetetlenítettek. Vagy éppen járvány van, ami sok szempontból újrakezdésre kényszerít bennünket, családunkat, ismerőseinket. Ilyenkor nem kérdezik, hogy akarod-e, felkészültél-e, egyetértesz-e…

Önkéntes vagy kényszer szülte újrakezdéseink ténye vagy emlékei az egyházi év kezdetén, advent első hetében egy másik kezdethez társulnak. Ezt sem mi találtuk ki, hanem hitben járt elődeink, akik úgy gondolták, hogy érdemes végiggondolni azt a kezdetet, amelyet Isten határozott el és vitt véghez a világunkban. A világ koránt sem zavartalan folyásába betör az advent, az eljövetel, ami nekünk is hoz valamit.

A Bibliában Zakariás prófétánál azt olvassuk, hogy Isten úgy kezd újat népével, hogy királyt küld hozzá. A Biblia nyelvezete ezalatt olyasvalakit ért, akinek a jelenléte alapvetően megváltoztatja a közösség életét, és tevékenységét az igazság, és annak érvényesítése fémjelzi. A magasztos és bíztató szavak mögött máris felfedezhetjük a saját igényeinket, vágyainkat. Vajon nem szeretnénk-e éppen egy olyan élethelyzetben, amikor a hamis információk, félrevezetések és hazugságok sora keseríti meg az életünket, hogy valakinek ne csak az ismerete, hanem a tekintélye is meglegyen  ahhoz, hogy általa győzni tudjon az igazság?

Kezdődjön hát az az út, amelynek során a közénk érkező Isten megmutatja magát nekünk, hétről-hétre valami újat tár fel számunkra a saját valóságából, és remélhetőleg egyre inkább megajándékoz és bevon bennünket a hamisság átlátásának és az igazság érvényesítésének örömteli feladatába.

Isten áldása kísérjen minket!

Wagner Szilárd