Istennel nehéz időkön át…

Gondolatok az egyházi év üzenetéhez

Hónapok óta nehéz időket élünk, napról-napra tele kihívásokkal, megpróbáltatásokkal. Így van ez az új egyházi évben is, amely advent 1. vasárnapján vette kezdetét. Új sorozatunkban, amelynek címe „Istennel nehéz időkön át… - Gondolatok az egyházi év üzenetéhez“, Wagner Szilárd lelkész hétről-hétre rövid szövegekkel és egy-egy képpel kísér el bennünket adventtől az egyházi év végéig. Örülünk, ha a gondolatok továbbgondolásra késztetnek, elgondolkodtatnak és érzékeltetik velünk Isten jelenlétét az életünkben. Olvasásukhoz sok örömet kívánunk!

 A böjt 2. vasárnapjának hete

KIEGYENLÍTÉS?

Római levél 5,8

Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. 

Sajnos ma nem csupán fikció a harcba indulás gondolata, hanem mindennapi valóság. Aki pedig elindul, annak számolnia kell azzal – ahogyan ezt eleink tették sok évtizeddel ezelőtt utoljára, és azelőtt évezredeken át –, hogy a harcoknak nem csak számára szerencsés kimenetele lehet. Forradalmi megemlékezéseink is arról tesznek tanúságot, hogy nem kevesen voltak készek az életüket is odaáldozni a haza, egy nemes ügy vagy a becsület oltárán. Önmagában ez a készség is érdemessé teszi őket emlékük megőrzésére.

Az önfeláldozás különféle formái a hétköznapokban is megjelennek. Hozzájuk azonban gyakran a viszonosság gondolata társul. Valamiféleképpen számolunk ilyenkor azzal, hogy amit mi adtunk, valamikor valahol és valakitől egyszer visszakapjuk. Müller Péter ezt a lét törvényének nevezi: „minden tett akkor van befejezve, ha visszaért hozzánk. Csakis ennek van érlelő-nevelő hatása“.

A böjti időszakban és különösen húsvétkor egy olyan áldozathoz vezető eseménysorozatot elevenítünk fel, amely az önzetleség semmivel felül nem múlható példája a világ történetében: Jézus Krisztus földi életútját, kereszthalálát és feltámadását. Azt, hogy ő érdemtelen voltunk ellenére ajándékozott meg bennünket szeretetével, odafordulásával és a halál felett aratott győzelmével. Az ő győzelmét és ajándékát viszonozni nem tudjuk, csak megköszönni.

Wagner Szilárd