Istennel nehéz időkön át…

Gondolatok az egyházi év üzenetéhez

Hónapok óta nehéz időket élünk, napról-napra tele kihívásokkal, megpróbáltatásokkal. Így van ez az új egyházi évben is, amely advent 1. vasárnapján vette kezdetét. Új sorozatunkban, amelynek címe „Istennel nehéz időkön át… - Gondolatok az egyházi év üzenetéhez“, Wagner Szilárd lelkész hétről-hétre rövid szövegekkel és egy-egy képpel kísér el bennünket adventtől az egyházi év végéig. Örülünk, ha a gondolatok továbbgondolásra késztetnek, elgondolkodtatnak és érzékeltetik velünk Isten jelenlétét az életünkben. Olvasásukhoz sok örömet kívánunk!

 A böjt 4. vasárnapjának hete

MEGÉRI?

János evangéliuma 12,24.

„Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.”

A természet rendjében a pusztulás és a megújulás természetes folyamatként zajlik. Nem könnyezzük meg az ősszel lehulló faleveleket vagy a kidőlt fákat, mert tudjuk, hogy rövidesen egy új élet kiindulópontjául és táplálékául szolgálnak majd. A megújuló természetet látva pedig nem jut eszünkbe számba venni, mi minden tűnt el mindabból, ami korábban még a környezetünk része volt. A nagy természeti és emberi katasztrófák azért olyan nehezen elviselhetőek a számunkra, mert úgy érezzük, hogy nem következik belőlük semmi, ami a jövőbe mutatna.

Ha ugyanezt a logikát az emberi viszonyokra alkalmazzuk, akkor azt látjuk, hogy így már sokkal nehezebb belátni, hogy céljaink elérése érdekében áldozatokat kell hoznunk. Manapság amúgy is sokaknak nehezére esik hosszútávú célokat kitűzni, mert az oda vezető úton sokszor még jóval a cél elérése előtt elfogy a kitartás, alábbhagy a lelkesedés. Talán ezért olyan sok a céltalan életű ember…

Jézus Krisztus nem azért jött a földre, hogy életműve – bámilyen példás is volt – és annak hatása csupán egy kis földrajzi területre korlátozódjék. Valahogy úgy, ahogyan a világtörténelem kiemelkedő alakjai megmaradnak emlékezetünkben. Az Isten emberszeretetéről szóló üzenet világszerte történő megszólaltatásához ennél több kellett. Egy olyan áldozat, amelyet Isten a feltámadással igazolt és amelynek a híre attól kezdve feltartóztathatatlan lett. A böjt negyedik hete emlékeztethet bennünket arra, hogy az ennek az üzenetnek a továbbadásáért hozott áldozataink – ha egyáltalán annak éreztük – mindig sokszorosan megtérültek. Érdemes újra kipróbálni!

Wagner Szilárd