ISTENNEL NEHÉZ IDŐKÖN ÁT…

Gondolatok az egyházi év üzenetéhez

Hónapok óta nehéz időket élünk, napról-napra tele kihívásokkal, megpróbáltatásokkal. Így van ez az új egyházi évben is, amely advent 1. vasárnapján vette kezdetét. Új sorozatunkban, amelynek címe „Istennel nehéz időkön át… - Gondolatok az egyházi év üzenetéhez“, Wagner Szilárd lelkész hétről-hétre rövid szövegekkel és egy-egy képpel kísér el bennünket adventtől az egyházi év végéig. Örülünk, ha a gondolatok továbbgondolásra késztetnek, elgondolkodtatnak és érzékeltetik velünk Isten jelenlétét az életünkben. Olvasásukhoz sok örömet kívánunk!

 Húsvét utáni 4. hét

ISTEN KEZÉBEN

Zsoltárok 98,1.

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!“

A kereszténység régi hagyománya, hogy egyes közösségek a Szentírás szövegeit vagy a különböző istentiszteleti imádságokat recitálva, azaz énekhangon szólaltatják meg. Annak ellenére, hogy ez ma már nem mondható általánosnak, emlékezetünkben tart két döntő dolgot. Az egyik, hogy az éneklés képessége a teremtettségünkből fakadó adottság, azaz isteni ajándék. Rosszul tesszük ha elvesztegetjük… A másik fontos felismerésünk az lehet, hogy jó, ha az Isten üzenete és a vele történő kommunikáció különleges helyet tölt be az életünkben.

A zsoltárversben arról is szó van, hogy akkor tud őszinte és természetes lenni a hálaadó ének, ha észreveszünk legalább néhányat azokból a tettekből, amelyekben Isten megajándékoz bennünket valamivel. Mindig, amikor felismerjük, hogy egy-egy élethelyzetben érhetett volna bennünket kár is, testi vagy lelki értelemben megsérülhettünk volna de nem ez történt, az ok a hálára. Mindig, amikor úgy érezzük, hogy jó helyen vagyunk a gyülekezeti közösségünkben, mert gazdagítja az életünket, akkor az ok a hálára. Hiszen a hitet, amely a közösség tagjává tett, Istentől kaptuk ajándékba. Kapcsolódjunk be minél gyakrabban a hálaadó énekbe!

Wagner Szilárd