Istennel nehéz időkön át…

Gondolatok az egyházi év üzenetéhez

Hónapok óta nehéz időket élünk, napról-napra tele kihívásokkal, megpróbáltatásokkal. Így van ez az új egyházi évben is, amely advent 1. vasárnapján vette kezdetét. Új sorozatunkban, amelynek címe „Istennel nehéz időkön át… - Gondolatok az egyházi év üzenetéhez“, Wagner Szilárd lelkész hétről-hétre rövid szövegekkel és egy-egy képpel kísér el bennünket adventtől az egyházi év végéig. Örülünk, ha a gondolatok továbbgondolásra késztetnek, elgondolkodtatnak és érzékeltetik velünk Isten jelenlétét az életünkben. Olvasásukhoz sok örömet kívánunk!

 Az egyházi év utolsó előtti (Reménység) vasárnapja.

Kontrollvesztés

Pál apostol 2. Levele a korinthusiakhoz, 5,10a

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé.”

Az ember egyik állandó félelme a kontroll elvesztése körül forog. A döntési szabadság közvetlenül része az emberségnek, ezért az minden egyénnek jár. Sokan szeretnek másokat is kontrollálni, és ha ez nem mindig sikerül, ettől nem leszünk szomorúak. Azonban az a helyzet, amikor magunk fölött veszítjük el a kontrollt, mindig kellemetlen, gyakran kínos, néha veszélyes is.

Pál apostol ebben a mondatban egy olyan kifejezést használ, amelyet a Biblia akkor használ, amikor Istennek azt a cselekvését írja le, hogy megmutatkozik az embernek. Ezt a fordítás a „leplezetlenül kell odaállnunk“ szókapcsolattal adja vissza. Isten kinyilatkoztatása, azaz önkijelentése keresztény hitünk szerint Jézus Krisztusban teljessé vált. Isten tehát nem titkolt el semmit és nem tartogat semmit későbbre önmagából. Ez a keresztény hit és egyben a mi örömünk alapja is.

Ha a mi életünk teljességének Isten előtti nyilvánvalóvá válására gondolunk, akkor ez nem tölt el bennünket maradéktalan örömmel. Hiszen senkinek nem akarunk mindent megmutatni, ami bennünket és az életmódunkat jellemzi. Ez emberi dolog. Isten előtt ennek ellenére sem lesz más a helyzet, úgy fog látni bennünket, ahogyan vagyunk: hiányos teljességünkben. Mégsem fogunk egyedül előtte állni, hiszen ott lesz Jézus Krisztus, aki nem csak ítél, hanem aki Megváltónk és Közbenjárónk is egyben. Ez az egyetlen reménységünk.

Wagner Szilárd