ISTENNEL NEHÉZ IDŐKÖN ÁT…

Gondolatok az egyházi év üzenetéhez

Hónapok óta nehéz időket élünk, napról-napra tele kihívásokkal, megpróbáltatásokkal. Így van ez az új egyházi évben is, amely advent 1. vasárnapján vette kezdetét. Új sorozatunkban, amelynek címe „Istennel nehéz időkön át… - Gondolatok az egyházi év üzenetéhez“, Wagner Szilárd lelkész hétről-hétre rövid szövegekkel és egy-egy képpel kísér el bennünket adventtől az egyházi év végéig. Örülünk, ha a gondolatok továbbgondolásra késztetnek, elgondolkodtatnak és érzékeltetik velünk Isten jelenlétét az életünkben. Olvasásukhoz sok örömet kívánunk!

 Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap

Hit és cselekedetek

Máté evangéliuma 25,40b.

„Valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.”

Vannak általánosan elfogadott ideálok, viselkedésformák, amelyekben szinte minden ember egyetért. Azt szokták mondani – gyakran kritikus felhanggal –, hogy ezekhez nem szükséges kereszténynek lenni. Kétségtelen, hogy vannak jóra törekvő emberek és olyan jó cselekedetek, amelyeket nem mély vallásosság motivál.

A krízishelyzetek többnyire megmutatják, hogy mennyire erősek a motivációk, amelyek a tettek mögött állnak. Amikor a személyes lét vagy annak egy-egy meghatározó eleme kerül veszélybe, akkor a legodaadóbb ember is gyakran elveszti az érdeklődését mások iránt, és magát próbálja menteni. Éppen a mostani időben látjuk, hogy milyen könnyű ellenségeskedést szítani és szembeállítani egymással az embereket. Ezt nem csak a szabályokat felelős pozíciójukban létrehozók teszik, hanem azok is teszik, akik bírálják őket. Az okok tehát különbözők, de az eredmény ugyanaz.

Jézus Krisztus az őt követők számára egy új értékrendet kínált – ő maga is e szerint élt. Weöres Sándor költő ennek az értékrendnek az etikai alapelvét így fogalmazta meg: „"Amit nekem adsz: mindenkinek adod", hirdeti a földi hatalom. "Amit mindenkinek adsz: nekem adod", hirdeti az égi hatalom.“ A keresztény hit hitelességét itt nem a teljesítmény határozza meg, hanem az, hogy a belőle következő tettek bár nem várnak viszonzást, erő- és örömforrássá tudnak válni mások és a magunk számára.

Wagner Szilárd