Istennel nehéz időkön át…

Gondolatok az egyházi év üzenetéhez

Hónapok óta nehéz időket élünk, napról-napra tele kihívásokkal, megpróbáltatásokkal. Így van ez az új egyházi évben is, amely advent 1. vasárnapján vette kezdetét. Új sorozatunkban, amelynek címe „Istennel nehéz időkön át… - Gondolatok az egyházi év üzenetéhez“, Wagner Szilárd lelkész hétről-hétre rövid szövegekkel és egy-egy képpel kísér el bennünket adventtől az egyházi év végéig. Örülünk, ha a gondolatok továbbgondolásra késztetnek, elgondolkodtatnak és érzékeltetik velünk Isten jelenlétét az életünkben. Olvasásukhoz sok örömet kívánunk!

 Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap

EGYEDÜL NEM MEGY

János 1. levele, 4,21.

„Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.“

A kereszténység egyik legnagyobb kihívása az, hogy hogyan érvényesítsük a Jézus Krisztustól tanultakat a mindennapi életünkben. Eleve az a tény, hogy erre a Szentírás számos irata biztat bennünket, leleplezi annak a méltatlanul népszerű állításnak az hamisságát, amely szerint a hit és kereszténységhez tartozás magánügy. Ezzel azonban még nem válaszoltuk meg a kérdést, hogy hogyan tegyük láthatóvá a meggyőződésünket.

A sokféle megnyilvánulási lehetőség közül János apostol a keresztény szeretet gyakorlását ajánlja egy olyan körben, amelyben a legtöbbek számára ez nem magától értetődő, hiszen számunkra szinte idegen emberek is bele tartoznak. Valójában a mondat mégsem a világ minden emberére, hanem egy nagyon pontosan körülhatárolt közösségre mutat, ez pedig a hívők közössége, a gyülekezet. A valódi üzenet tehát itt az, hogy a keresztény hit gyakorlása közösség nélkül nem képzelhető el. Nemcsak azért, mert mi nem tudunk meggyőződni hitünk életképességéről, hanem mert mi sem kapjuk meg a hitünket építő és életben tartó impulzusokat. A közösségbe szóló meghívás ezért mindig Isten rólunk való gondoskodásának jele, mert ő tudja, hogy szükségünk van rá.

Wagner Szilárd