Istennel nehéz időkön át…

Gondolatok az egyházi év üzenetéhez

Hónapok óta nehéz időket élünk, napról-napra tele kihívásokkal, megpróbáltatásokkal. Így van ez az új egyházi évben is, amely advent 1. vasárnapján vette kezdetét. Új sorozatunkban, amelynek címe „Istennel nehéz időkön át… - Gondolatok az egyházi év üzenetéhez“, Wagner Szilárd lelkész hétről-hétre rövid szövegekkel és egy-egy képpel kísér el bennünket adventtől az egyházi év végéig. Örülünk, ha a gondolatok továbbgondolásra késztetnek, elgondolkodtatnak és érzékeltetik velünk Isten jelenlétét az életünkben. Olvasásukhoz sok örömet kívánunk!

 Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap

KISZOLGÁLTATVA

Efezus 2,19

„Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.“

Teljes földi életünk során kiszolgáltatottak vagyunk valaminek. Különböző életszakaszainkban különböző képpen éljük meg ezt a kiszolgáltatottságot. Gyermekként szüleink gondoskodására szorulunk, később a munkaerőpiac éppen aktuális helyzete aggaszt, az egészségünk mindvégig veszélyben van, s életünk idejének meghatározása sincs a kezünkben. Rengeteg élethelyzetben jogosan érezzük magunkat egyedül, hiszen a legszorosabb értelemben vett családon és barátokon kívül kevesen törődnek velünk valójában.

Mondhatnánk azt, hogy a keresztény, valódi testvéri közösségként működő gyülekezetben némileg enyhülhet ez a kiszolgáltatottságunkkal járó szorongás. Ez igaz, és jó, hogy ilyen tapasztalatokat is szerezhetünk. A valódi titok és az igazi megoldás azonban ennél is mélyebben van. Abban a folyamatban, amit maga Isten visz végbe bennünk, amikor megajándékoz a hittel. Ezzel ugyanis egy másik valóságba helyez át bennünket. Abba, amelyben az ő gondviselésére életünk kezdetétől az örökkévalóságig számíthatunk. Az az érzés tölt el bennünket, amelyet a zsoltáríró így fejez ki: „Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat.“ (Zsolt 31,9.)

Wagner Szilárd