Istennel nehéz időkön át…

Gondolatok az egyházi év üzenetéhez

Hónapok óta nehéz időket élünk, napról-napra tele kihívásokkal, megpróbáltatásokkal. Így van ez az új egyházi évben is, amely advent 1. vasárnapján vette kezdetét. Új sorozatunkban, amelynek címe „Istennel nehéz időkön át… - Gondolatok az egyházi év üzenetéhez“, Wagner Szilárd lelkész hétről-hétre rövid szövegekkel és egy-egy képpel kísér el bennünket adventtől az egyházi év végéig. Örülünk, ha a gondolatok továbbgondolásra késztetnek, elgondolkodtatnak és érzékeltetik velünk Isten jelenlétét az életünkben. Olvasásukhoz sok örömet kívánunk!

 Vízkereszt utáni 3. vasárnap hete

Gyanús gyülekezés?

Lukács evangéliuma 13,29.

„Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában.”

Olyan időket élünk, amelyekben minden összegyülekezést, nagyobb tömegben történő találkozást fenntartásokkal szoktak kezelni. Egyesek azért, mert minél nagyobb a tömeg, annál kevésbé ellenőrizhető, így akár veszélyes is lehet. Mások azért, mert a távolságtartás kötelezettsége mélyen beleivódott a mindennnapjaikba. Annyira, hogy talán már nincs is olyan emberi kapcsolat, találkozás, amelynek során ne ez lenne az első gondolatuk. Ha ehhez még közös étkezés is társul – ahogyan az családi körben vagy pl. a gyülekezeti közösségben sokszor előfordul –, akkor az abban rejtőző vélt vagy valós veszélyt talán már nem is lehet felülmúlni.

Jézus ezzel a Lukács evangéliumában elhangzott mondatával nem ad azonnal megvalósítandó utasítást tanítványainak. Az „Akkor eljönnek“ arra utal, hogy egy jövőbeli nagy ünnepről van szó, amely az Isten közelében magvalósuló egység reménységét ébreszti fel bennünk. Ennek ellenére nem lebecsülendő ez az ígéret, hiszen a bekövetkeztét nem teszi függővé semmitől, hanem minden kétséget kizáróan megnyitja a perspektívát felé. Egy sokmindenben bizonytalan világban és emberiségben ez önmagában is nagy dolog.

Persze az is igaz, és mi magunk is egyre jobban látjuk, hogy a végtelenségig nem lehet távolságot tartani egymástól, mert abból előbb vagy utóbb, akarva vagy akaratlanul, lelket és testet romboló folyamatok indulnak ki. Ezek egy része már most is látszik. Milyen jó lenne, ha meghallanánk Jézus és a kereszténység évezredek óta szóló hívását, hogy bátran tekintsük példának és motiváló tényezőnek a végső nagy találkozást arra, hogy lépésről lépésre próbáljuk lebontani a falakat egymás között. Ezeknek ugyanis nincs más funkciójuk, mint hogy elválasszanak bennünket egymástól. Fogadjuk be és fogadjuk el egymást, ahogyan Isten is elfogad bennünket!

Wagner Szilárd